Hobbi: uszadékfa új köntösben

Másnak hulladék, nekem kincs

 Az uszadékfák iránti szenvedélyem akkor kezdődött, amikor a Como tónál nyaralva a szálláson egy dísztálban szép formájú fadarabokat találtam szobadíszként.

Como tói uszadékfák a szálláson

Gyűjtő szenvedélyem azonnal fellángolt és már másnap a tó partján egy hosszú bottal felszerelkezve válogatni kezdtem a víz által partra dobott fadarabok közül. A kavicsok és kagylók mellé az uszadékfák is (mint később kiderült, így hívják a víz által megúsztatott, majd partra vetett fadarabokat) felkerültek a gyűjteni valók listájára. Akkor még elképzelésem sem volt arról, mit kezdek majd velük.

A  hazacipelt, teraszon száradó uszadékfáim

Amikor egy tavaszi napon egy kis madár csapódott a napfényben tükröződő nagy ablaktáblánknak, majd ez többször megismétlődött, elhatároztam, hogy valamit fellógatok az ablakra, hogy a madárkákat figyelmeztessem, az üvegen nem tudnak átrepülni. Akkor jött az ötlet, hogy a szép formájú és könnyen átfúrható uszadékfákat fogom felhasználni. Kagylókat, gyöngyöket, vékony láncokat kombináltam össze a fadarabokkal és nemcsak hasznos, de szép tárgyak is születtek, melyeket az ablakra akasztva sikerült a madarakat távoltartanom.

Sokaknak megtetszett, így ajándékba is csináltam néhányat, egyre jobban élvezve az alkotást. Fogyó uszadékfa készletemet a homokos gödi Duna-parton keresgélve egészítettem ki. Kiáztatva, megmosva és a napon kiszárítva jó elfoglaltság volt kézbe venni a gyűjteményem darabjait. A legtöbb kiszárított kis fadarab pehely könnyű, selymes tapintású, puha fa, de van olyan is, amit csiszolni, lehántani kell, hogy ilyen legyen. Vannak durva, pikkelyes fakéreg darabok is, ezek is jól használhatók.     

Korábban "madárijesztő", most fürdőszoba dísz

Közben a Pinteresten talált képekből kiderült számomra, hogy szerte a világon Ausztráliától Írországig milyen sok megszállottja van ennek a hobbinak.  Több  facebook csoportot is találtam, ahol a gyűjtök egymásnak mutogatják szerzeményeiket, azt is szemléltetve, ki, mit csinál  a vízből kimentett fadarabokkal. Egy kis kézügyességgel és fantáziával csodálatos műalkotások születnek. Van, aki szobrot, dísztárgyakat, mások ékszereket készítenek belőle.

Növényekkel ékesített "állatkertem"

Érdekes, hogy az értéktelen hordaléknak látszó kisebb-nagyobb fadarabok milyen kincsekké válnak alkotó emberek kezében.

kardhal

Jó játék belelátni valamit az uszadékfába. Én leginkább valamilyen tengeri állatot vélek látni bennük, ami nem véletlen, hisz a víz sodrása a fadarabokat is olyan alakúra formálja, mint a vízben könnyen sikló halak teste. Sokszor elég egy szem, vagy egy uszony jelzésszerű felragasztása, hogy a holt fa megelevenedjen.

százlábú

Gyűjteményem  különleges darabja nem uszadékfa, hanem egy kiszáradt szőlőtőke. Nem csoda, hogy nem vízi állatra, hanem egy százlábú rovarra emlékeztet.

 Gyík

Az újrahasznosítás jegyében a nagyobb fadarabokba mélyedést fúrtam, földet raktam és pici, szárazságtűrő növényt ültettem.

Kígyók

Volt, ami megmaradt, de a telet a legtöbb növényke nem vészelte át. Néhányat újraültettem, másokat élő növény helyett művirággal, tollal, gyöngyökkel, kagylóval díszítettem.

 Csiga

 Sok örömöt szerez ez a legújabb hobbim, jól esik élő anyaggal dolgozni. Az is élvezetes, hogy az alapanyagot a természetben lehet megtalálni. Az sem mellékes szempont, hogy az alapanyag ingyen van, csak alkotó kedv, kreativitás, és sok türelem kell hozzá.